Szerdán hosszú várakozás és sok járkálás után végre hazahoztuk a kicsi kígyónkat!
Betettük a nagy, már egy hónapja kész terráriumba, még az este rákukkantottunk, megvan e, aztán lefeküdtünk aludni.
Csütörtök reggel nem láttuk a kicsit. Mit sem sejtve elmentünk dolgozni. Délután megvacsoráztunk, kiengedtük neki az egérkét, majd beraktuk, hátha jobban előjön a melegre vagy a szagra... De nem. Akkor kezdtük keresni.
Áttúrtuk a fakérgeket, a tőzeget, kiszedtük a sziklát, a fáját és a betont amivel rögzítve volt, a vizes tálkáját, majd feltúrtuk a homokot...
Semmi...
Teljesen kétségbe estünk, hogy hogy mehetett ki, hol lehet? Nem találtuk meg. Megnéztük a szomszéd szobában, a fürdőszobában, a szülők szobájában, az egész emeleten (mert ugye a lé.pcsőn úgysem megy le...) semmi...
Pénteken munka, így lefeküdtünk aludni.
Másnap 5 körül értünk haza, nekiestünk a szobának. Ágy kihúzva, szekrény szétszerelve amennyire csak lehet, gé.p szétszedve, íróasztal kihúzva... Szomszéd szobában még mindig sehol.
Csináltunk neki melegedőhelyet, búvóhelyet, hátha előjön, és vártunk...
Domino day lévén TV-ztünk. Egyszer csak barátom apukája szól, itt a kígyó. És a földszinten, a kijárati ajtónál tornázott a kis bolond.
Megmelengettük, olvasztottunk neki egérkét, amit nem kellett kétszer az orra alá dugni. Úgyhogy megtaláltuk, megvolt az első etetés, és tökre megnyugodtunk mindketten, hogy megvan. Ezután talán nem lesz ilyen, de ahol egy pici lyukat talál már furakszik... úgyhogy majd nagyon vigyázunk!
Most készül neki az új, kicsi terrárium, amit megpróbálunk bombabiztosra megcsinálni...

^^ Már imádjuk a kicsit! A miénk.